Információk Komáromról

Már a kelták is megtelepedtek a területen, a kr.u. 1-4. században pedig a Római Birodalom határán Brigetio település, vele szemben, a Duna bal partján pedig Celemantia névvel volt megtalálható egy római erődítmény. A honfoglalást követően a Ketel nemzetségfő kapta meg a területet, akinek fia, Alaptolma emelt itt földvárat. Az első írásos emlék 1075-ből származik a városról. 1265-ben IV. Béla városi rangra emelte és a korábbi földvárat kővárra cserélte.

Komárom városi rangot kapott IV. Béla királytól 1265-ben

A 15. században a város Mátyás király korában katonai, gazdasági, kereskedelmi központtá fejlődött. A török elleni küzdelem során jelentős szerepet kapott, főképp Bécs védelmében. Megépült az Öregvár (16. sz.) és az Újvár (17.sz.) is.

Komárom látképe 1597-98. Forrás

A török kiűzését követően a vár vesztett jelentőségéből, ill. a két nagy 18. századi földrengés (1763, 1783) is nagy pusztítást végzett. A 19. században I. Ferenc döntött az erődrendszer megerősítéséről, így az elkövetkező 70 év során egy 200.000 katona befogadására alkalmas erődrendszer épült ki. Az 1848/49-es szabadságharc alatt fontos szerepet játszott, több komáromi csatára is sor került. Miután 1848 tavaszán magyar kézre került, hónapokon keresztül hősiesen ellenállt az osztrák túlerőnek és csak jóvala a világosi fegyverletételt követően, kedvező feltételekkel kerül átadásra a vár az osztrák erőknek. 1892-ben elkészült az Erzsébet-híd, amely összekötötte a Duna két partját. A Duna jobb partján elhelyezkedő mai Komárom területe mindaddig Szőny része volt Újszőny néven és csak 1896-ban csatolták Komáromhoz. Ezután az északi részt Öregkomáromnak nevezték, hogy megkülönböztessék a hozzácsatolt „Komárom-Újvárostól“. 1919-ben a csehszlovák seregek elfoglalták az északi részt, majd a trianoni békediktátum is megerősítette a város kettészakadását, az északi rész Csehszlovákiához került, a déli rész Magyarországon maradt. A 2. világháború alatt a bécsi döntésnek köszönhetően a város rövid időre ismét egyesült, Magyaroszághoz tartozott. A 2. világháborút követően mintegy 9000 lakost kitelepítettek, helyükre szlovák lakosok érkeztek.

A város életét ebben az időszakban leginkább a hajógyártás fémjelezte, amely előzményei a 20. század elejére nyúlnak vissza, s a hajógyártás hagyományai még a város jelenét és mindennapjait is nagymértékben meghatározzák.

Az 1968-ben épített „felnyitható híd” és a hajógyári medencét elhagyó hajó. Forrás: deltakn.sk

Ismét kettészakadt tehát a város, északi része ezt követően Csehszlovákiához, majd 1993-tól kezdődően Szlovákiához tartozik. A 2004-es Európai Unióhoz és a 2008-as Schengeni övezethez való csatlakozást követően a két városrész közt ismét szabaddá vált az átjárás, fokozatosan újra egyesül az élet egyre több területén. 2021-től egy újabb híd, a Monostori-híd köti össze a folyó két partját.

A komáromi erődrendszer a Duna jobb (Magyarország) és bal partján (Szlovákia) is megtalálható épületrészekből áll. Már ekkor is fontos volt a Vág – Duna összefolyás védelme és a folyó feletti kontroll. A jobb parton már a római korban – Brigetio megnevezéssel – római erődítmény állt, s ezt egészítette ki a vele szemben elhelyezkedő (ma Izsa község) Celemantia római katonai tábor. A bal parton a Vág és Duna összefolyásánál a 10. sz. elején létesült az első földvár, majd épült meg a tatárjárást követően 1265-ben a kővár IV. Béla király idejében.

A török elleni küzdelemben Komárom fontos szerepet játszott, a 16. században az Öregvár (1546-1557) majd a 17. sz közepén az Újvár (1663-1673). A 18. században az erőd jelentős károkat szenvedett az 1763-as és 1783-as nagy földrengésekben. A 19. században mintegy 200.000 fő befogadására képes erődrendszer épült meg. 1809-ben a József-nádor felügyelete alatt elkészülő „Nádor-vonal” építése kezdődött el, amely először ideiglenes földvárakból, majd 1839-1847 közt téglából és kőből épült meg az 5 bástya, ehhez kapcsolódott a Vág-vonal (1866) további két bástyával és 4 várdával..  A Duna jobb partján a Csillagerőd, a Monostori erőd és az Igmándi Erőd egészítik ki a balparti várakat, melyek az 1850-1877 közti időszakban épültek. Az erődrendszer a 20. sz. során elvesztette katonai jelentőségét. 1968-at követően a szovjet hadsereg vette birtokába.

A komáromi erődrendszer. Forrás: szerkesztés a  Komáromi Erőd weboldala, ill. az erod.hu alapján

A Kőszűz az Újvár nyugati bástyáján (Madonna-bástya) helyezkedik el és a vár jelképeként funkcionál. Az eredeti szobor a 18. században került az akkor még ott húzódó vizesárok fölé, szerzője ismeretlen s a Duna Menti Múzeumban tekinthető meg. Napjainkban a Vladimír Višváder restaurátor által készített pontos másolat látható a bástyán. A latin nyelvű, a szobor talapzatán elhelyezkedő „NEC ARTE NEC MARTE“ – „ Sem csellel, sem erővel“ felirat a vár bevehetetlenségére utal. A szobor kezében egy győzelmi koszorút tart. Az évszázadok alatt többször is megrongálódott/eltűnt a koszorú, s ekkor távolról úgy tűnt, mintha „fityiszt“ mutatna az ellenségnek. Ez a legenda  máig fennmaradt és szintén a vár bevehetetlenségét hirdeti. Egy másik legenda szerint egy lányt ábrázol, aki az erőd török ostromakor a török tábort felgyújtva a császári sereg számára lehetővé tette a török elűzését.

A tér Klapka György tábornok nevét viseli, aki az 1848/49-es szabadságharc idejében védte Komárom várát. A tér Komárom fő tere, a történelmi városrész központja. A tér közepén helyezkedk el Klapka György szobra. Itt találató a Városháza épülete, amelyet mai formájában 1875-ben építettek fel. A kétemeletes tűztoronyból két óránként (10:00-16:00 közt) megszólal az Egressy Béni zeneszerző által komponált Klapka-induló, amit egy az ablakból kilépő huszáralak ad elő.

Szóval: „Föl-föl vitézek a csatára…“

A teret számos impozáns épület övezi. A Zichy-palota, a volt rendelőintézet (Poliklinika) felújítás előtt álló épülete és a tér déli oldalán polgárházak, melyekben különböző szolgáltatások várják a térre látogatókat.

A Tiszti pavilon épületének építése az 1848/49-es szabadságharcot követően kezdődött, neogótikus építészeti stílusban. Az épület a várban élő tisztek és családjaik szállásaként szolgált, továbbá tiszti kaszinó működött az épületben. Az épület homlokzatán helyezkedik el a „VIRIBUS UNITIS” – „EGYSÉGBEN AZ ERŐ” felirat, amely Ferenc József császár egyik kedvenc jelmondata és az Osztrák-Magyar Monarchia egységét hivatott szimbolizálni. Az épület alápincézett, bástyái pedig védelmi szempontból készültek, hogy egy esetleges támadás esetén könnyebben védhető legyen. Az épületben helyezkedik el napjainkban egyetemünk Rektorátusa, Református Teológiai Kara, Matematika és Informatika Tanszékei és további részlegei. Az épületben találhatóak még a Városi Hivatal egyes osztályai és több vendéglátóhely és egyéb szolgáltatás is itt talált magának helyet.    Külön nevezetességként említhetjük a Tiszti pavilon parkosított udvarát, amelyen három eredeti kút, a két Komárom egységét szimbolizáló fahíd és egy amfiteátrum is megtalálható. Az udvar központi részén helyezkedik el Selye János mellszobra, aki egyetemünk névadója és a stresszelmélet megalkotója.

1703-ban a Rákóczi-szabadságharc idejében az akkor osztrák kézen lévő várat a kurucok ostroma fenyegette, emiatt a várból az ágyúk a városra szegeződtek.  Nagy pusztítás fenyegetett, amely azonban elmaradt, s így a város lakói megfogadták, hogy Szentháromság-szobrot állítanak. Erre azonban csak az 1710-11-es pestisjárványt követően, 1715-ben került sor. A szobor Komárom legrégebbi köztéri szobra. A város ezzel beteljesítette fogadalmát, s hálát adott a „háromságnak“ a közbenjárásért  és Istennek a segítségért. A szoborcsoport csúcsán látható a Szentháromsg, a talapzaton pedig öt szent ábrázoló szoboralak látható. A szentek: Páduai Szent Antal, Szent Sebestyén, Szent Rókus, Szent Rozália és Borromei Szent Károly. A szobor a Klapka tér nyugati oldalán található.

Az Európa udvar Komárom egy modernkori tere, amely a 20. sz. végén került kialakításra, s az európai ultúra közösségét/egységét szimbolizálja. A téren közel 40 ország/régió különböző építészeti stílusában épültek fel az épületek. Nézd meg a teret és találd ki, melyik épület milyen stílusban készült el. Ha elsőre nem sikerülne, az egyes épületek bejáratai/ajtói felett elolvasható, mely ország/régió stílusában készült az épület. A téren számos magyar történelmi alak szobra is megtalálható. A tér a Klapka-térről közelíthető meg.

Szent András Bazilika

A templom gyökerei a 17. századig nyúlnak vissza, ekkor építették helyén a jezsuiták az első templomukat, majd 1723-34 közt bővíteni kellett. A templom a 18. században többször károsodott. Először 1738-ban dőlt össze (állítólag nekiszaladt egy lovaskocsi a repedező, rosszul megépített falának), majd az 1763-as nagy földrengésben omlott le. Az 1783-as földrengést követően a harangját minden nap három órakor megkongatják az égiek kiengesztelésére. A templom keleti falán Szent Flórián szobra és a város címere található. 2018-ban nyerte el a basilica minor címet.

Komáromi evangélikus templom

A templom 1795-1797 közt épült klasszicista és barokk stílusban, tornya viszont csak 1899-ben készült el. A külső falába beépítettek egy valószínűleg Brigetióból származó római kori szarkofágot is (a templom udvarából látható). A 19. században neoklasszicista stílusban újult meg homlokzata.

 

 

 

KATONATEMPLOM

A Katonatemplom az elenreformáció időszakában épült. 1677-1681 közt épült, s a 18. században kolostorral bővült. A vár felé eső oldalra épült tornya – az 1763-as földrengést követően – 1769-ben készült el. 1809-ben a ferencesek elhagyták a várost és a templomot a katonaság vette birtokba. Kórházként, tiszti lakásként és raktárként is szolgált. A kolostor épületét a 20. sz hatvanas éveiben lebontották. Napjainkban a Limes galéria működik az épületben.

REFORMÁTUS TEMPLOM

A református templom 1788-ban került felszentelésre (ekkor még fatoronnyal), s Magyarország második legnagyobb református temploma volt ekkor 2500 férőhelyével. A 19. században folyamatosan bővült (kőtorony váltotta a fatornyot, díszes homlokzatot kapott, 3 harang és toronyóra került a toronyba). Udvarán a református temetőből származó 18-19. sz-i sírkövek és Érsekújvár 1725-ben lebontott várának kapukerete is.

 

 

Szent Rozália templom

A templom az 1710-11-es pestisjárvány emlékére épített Vág-Duna parti Szent Rozália fogadalmi templom helyett épült meg 1844-ben, ugyanis az eredeti templomot a Nádor-vonal építésekor lebontották, s részben az ezért kapott katonai kincstártól kapott kárpótlásból épülhetett meg. A templom kertjében kálvária került kialakításra, a keresztút 14 timpanonban elhelyezett állomással rendelkezik.

 

Ortodox templom

A Legszentebb Istenszülő-templom (szerb nevén: crkva Presvete Bogorodice) helyének múltja a 16. század elejéig nyúlik vissza, akkor alakították meg az itteni szerbek a pravoszláv egyházi községet. Egy fa- majd egy kőtemplom építését követően a mostani épület a 18. század közepén épült. A templomban  értékes balkáni eredetű kegytárgygyűjtemény, rokokó ikonosztáz, illetve a templom belső falait övező fafaragások és fapadok találhatóak. Valószínűleg Domonkos János szerb származású kereskedőről, a Damjanović nemesi család leszármazottjáról mintázta Jókai Mór Tímár Mihály, vagyis az „arany ember” alakját, akinek síremléke ma szintén templom mellett található meg.

Fotó és forrás: Új Szó

A Duna jobb partján elhelyezkedő templomok

Jézus Szíve nagytemplom

A római katolikus templom 1937-ben került felszentelésre. 1978-ban az ún. bauxitbeton rendelkezés miatt részben le kellett bontani a tornyát (9m), vasbetonból újjáépített változata alacsonyabb lett és az eredeti kereszt sem került már visszahelyezésre.
Fotó: muemlekem.hu

 

 

Komáromi Református Egyházközség temploma

A templom 1927-ben került megépítésre. Szomszédságában parókia és gyülekezeti ház találhatóak meg.

 

 

 

Szent István kistemplom

A Szent István téren álló kis templomot Szabó József tatai építőmester tervezte és építette 1891-ben. A templom közel 300 férőhellyel rendelkezik.

Fotó: Komárom plébánia